A kutatásban közölt források keletkezésének körülményei is érdekesek, valószínűsíthető, hogy az országos és a somogyi pártelit távol a centrumtól az ,,oldott" körülmények között többet megengedett magának, szókimondóbban viselkedett.
A regionális megközelítés is számos nóvummal szolgálhat, különösen annak fényében, hogy Kádár és Somogy megye kapcsolata nincs híján pszichológiai, mélylélektani vonatkozásoknak. Az első titkári látogatások különböző politikai célokat szem előtt tartva valósultak meg. Az 1956-tól 1962-ig tartó időszakban Kádár saját, vidéken addig még meglehetősen ismeretlen személyét akarja pozícionálni, elfogadtatni a nómenklatúrával. Az 1962-től 1967-ig terjedő periódusban viszont már a magabiztos, a szovjet nagyhatalmi támogatást maga mögött tudó politikust látjuk. A pártállami időszak monolit hatalmi struktúrájának elemzésekor Bertalan Péter új szempontokat felvető kutatása világossá teszi, hogy az állampárt működési mechanizmusa régiónként eltérést, a konstans pártállami elnyomás megyénként árnyalatnyi különbségeket mutathat. Ezek a diverzitások - ahogy Somogy megye és Kádár esetében a történész vizsgálódásából kiderül - az MSZMP első titkárainak személyiségjegyeire, a pártállami hierarchiában elfoglalt helyére, a helyi kötődésére vagy annak hiányára, az MSZMP hatalom-gyakorlási mechanizmusainak mintázataira egyaránt visszavezethetők. Meggyőződésem, hogy Bertalan Péter kiváló és alapos tanulmánya a közölt forrásokkal együtt érdemben járulnak hozzá a kádári gondolkodásmód árnyaltabb megismeréséhez.
