A történetírásnak nagyon fontos segédtudományai az ethnográfia és az archaeológia. Az írott emlékek sohasem érnek odáig az idők messzeségében, meddig a régészeti leletek. Legtöbbnyire még ezek is hallgatnak már, amikor még az ethnográfia képes beszélni. A néplélek sajátságai elmondják a nemzetek keletkezését, vegyülését, érintkezését. Tudósítanak hazájuk földrajzi fekvéséről, az ott űzött és űzhető foglalkozásokról, iparról, művészetről stb. Szóval a nemzetek őstörténetét az ethnográfia segélyével nagyon messze nyomozhatjuk még visszafelé, túl a történetírás és régészet tudósításain.
Nemzetünk ősmúltjára vonatkozó történeti adatok eddigelé alig érnek túl e haza határain – pedig nem itt született, nem itt alakult ki a magyar nemzet. Ide már mint kész nemzet érkezett, amely sok tekintetben műveltebb volt itt talált szomszédainknál, kikkel, csekély száma dacára, győzedelmesen küzdött meg.