Titkos világ I-II.

A hírszerzés története

„Minél messzebbre tekintesz vissza – írta Winston Churchill –, annál távolabbra látsz előre." Maximája az egyik kulcsa a huszonegyedik századi terrorelhárítás megértésének.

Egy igen hosszú távú perspektíva nagyobb rálátást nyújt a tömegpusztító fegyverek jövőbeli, terroristák általi felhasználására, mint a szeptember 11-e utáni, technikailag nem túl fejlett terrortámadások rövid távú tapasztalata. (...)

Bár a jó hírszerzés csökkenti a meglepetést, meggátolni nem tudja azt. Néha még a legjobb stratégiai hírszerzés is csak úgy enged bepillantást a jövőbe, ahogy az Szent Pálnak adatott meg a menny kapcsán – tükör által homályosan. A múlt tapasztalatai alapján a hírszerzési elemzőket éppoly rendszeresen meg fogja lepni a nemzetközi viszonyok alakulása a huszonegyedik században, ahogy az elődeikkel is történt a huszadikban. 1914 augusztusában senki nem jósolhatta meg, hogy a háború során Oroszország Európa legautoritáriusabb monarchiájából átmegy a világ legforradalmibb rezsimjébe. A nácizmus háborúk közötti győzelme ugyanolyan megjósolhatatlan volt, mint a bolsevizmus diadala a háborús időkben. Amikor a német weimari köztársaságba akkreditált korábbi brit nagykövet, Lord D'Abernon 1929-ben publikálta kétkötetes memoárját, mindössze egyetlen utalást tett Hitlerre, azt is egy lábjegyzetben, ahol megemlíti, hogy 1924-ben hat hónapot töltött börtönben, „azután pedig a feledés homályába veszett".