Everett huszonhárom éves, és már nem hisz a szerelemben. A kisvárosi kávézóban, ahol dolgozik minden nap ugyanúgy telik - a gőzölgő csészék, a megszokott vendégek, a csendes esték. Napjait csak a barátai és a családja színesítik meg.
Aztán egy napon belép az ajtón egy idegen. Talpig feketében, zavartan, dadogva. Miles fél a szavaktól és az emberektől, testén és lelkén régi sebeket hordoz. Csak a csendet és az anyja kaktuszait ismeri, amik még emlékeztetik arra, hogy a szépség néha a legszomorúbb helyen is képes gyökeret verni.
