Adalet élete kívülről teljesen hétköznapinak tűnik, belül azonban mély magány, folytonos szégyenérzet és érzelmi távolságtartás jellemzi. Mindig is úgy érezte, mintha láthatatlan lenne, aki képtelen valódi kapcsolatokat kialakítani másokkal. Élete egyik fordulópontján, amikor orvosa közli vele, hogy halálos beteg, úgy dönt, hogy számot vet a múltjával.
Úgy érzi, betegsége valamilyen régi erkölcsi vagy érzelmi teher következménye. Ezért megpróbálja felkutatni azt a pillanatot, amikor elveszítette ártatlanságát, önmagát és az érintéseket.
