Pedig olyan szépen éltek
Kötésmód:
puhatáblás
Oldalszám:
220
"Nem tudom eldönteni, ez tényleg a boldogság már, vagy a boldogság majd csak akkor jön el, ha beköltöztünk a bézs színű házba."
A hétéves Mari mást sem hall otthon, mint hogy ő csúnya, buta, semmirekellő. Alkoholista apja és rideg anyja mellett nemhogy Barbie babát vagy szép ruhát, de egy kedves szót, egy szerető pillantást sem kap soha. Kamaszként a Tisza-menti kisvárosból Nyíregyházára megy tanulni, ahol összejön "a rendes fiúval, egy normális családból". Mari homályosan érzi, hogy hiányzik valami a kapcsolatukból, de igazán csak az számít neki, hogy végre tartozhat valakihez.
A hétéves Mari mást sem hall otthon, mint hogy ő csúnya, buta, semmirekellő. Alkoholista apja és rideg anyja mellett nemhogy Barbie babát vagy szép ruhát, de egy kedves szót, egy szerető pillantást sem kap soha. Kamaszként a Tisza-menti kisvárosból Nyíregyházára megy tanulni, ahol összejön "a rendes fiúval, egy normális családból". Mari homályosan érzi, hogy hiányzik valami a kapcsolatukból, de igazán csak az számít neki, hogy végre tartozhat valakihez.
