Egyesek abban lelik örömüket, hogy másokat bántanak, mert belekeseredtek az életbe, és csoportosan esnek
neki egy vagy két embernek.
A mondatai telibe találtak.
– Az éjszaka megverték oket.
– Lehet tudni, ki volt?
– Nem. Bárki lehetett a faluból. Csak boldogtalanok bántanak boldogtalanokat.”
1942-t írunk, a dél-olaszországi Torában mozdulatlanságba dermedt az ido: a helyi parasztok számára ez a világvégi kis falu mindennek a kezdete és a vége. Az itt élok mindent tudnak a földmuvelésrol és az állatokról, de szinte semmit sem az emberekrol…
A tizenöt éves disznópásztor, Davide látszólag nem különbözik tolük, mégis kívülálló: meg akar tanulni írni-olvasni. A fiú egyetlen szövetségese a faluban Teresa, a kötélvero lánya, aki muvelt, eltökélt és merész: mindenképpen maga mögött akarja tudni a vidéki kilátástalanságot. Folyton azt hajtogatja, hogy egy nap elhagyja Torát, és Davide pontosan tudja, hogy így is lesz.
A helyiek szukös élete váratlanul felbolydul, amikor a fasiszta hatóságok Nápolyból harminchat zsidót rendelnek ki munkaszolgálatra, hogy segítsenek a mezogazdaságban. Közöttük van a törékeny Nicolas és az apja, aki titokban iskolát szervez a szállásukon. Davide, Teresa és Nicolas a háborúnak köszönhetik, hogy találkoznak, ám ugyanez a háború örökre megpecsételi a sorsukat, és teljesen átrendezi a világukat is.
A füzettolvaj a maga egyszeru, mégis a szív legmélyéig hatoló elbeszélésmódjával a legjobb kortárs olasz regényekhez hasonlítható. Akik szeretik Elena Ferrante vagy Donatella Di Pietrantonio prózáját, Gianni Solla regényében sem fognak csalódni.
