A tizenéves Jane Victoria Stuart édesanyjával és rideg, szigorú nagymamájával Torontóban él, egy nagy, előkelő, ám komor ház falai között. Az édesapjáról csak annyit tud, hogy már nincs az élők sorában. Egy napon azonban értesül róla, hogy az édesapja nagyon is él, méghozzá a Prince Edward-szigeten, mi több, találkozni szeretne vele. Vonakodva fogadja el a meghívását, de aztán egy boldog, felszabadult és eseménydús nyarat tölt vele a festői szépségű szigeten.
Nemcsak új élményekkel, de rengeteg hasznos ismerettel is gazdagodik, felelősséget, önállóságot tanul, és sok új barátot, kedves ismerőst is szerez. Miután az is a tudomására jut, hogy a szülei kapcsolata elsősorban a nagymamája miatt ment tönkre, majd szakadt meg teljesen, megpróbálja kibékíteni őket, és újra egyesíteni a családot. De vajon nincs már túl késő ehhez? Lucy Maud Montgomery ebben a könyvében is a hétköznapok regényességét és az egyszerű dolgok szépségét méltatja, miközben arra mutat rá, hogy a valódi értékek mértékegysége a vagyon és a pénz nem lehet soha.
