Évtizedekkel később dédunokája, Kalina visszatér az elhagyott házba, hogy összerakja a család szétszóródott történetét. Intim és látomásos nyomozása során szerelmek, vágyak, bűnök és elhallgatott titkok bukkannak napvilágra. Családtörténetük férfi alakú lyukakkal van tele, és míg a férfiak eltűnnek, elmenekülnek vagy meghalnak, a nők dacolnak a sorsukkal és mindig újrakezdik.
Miközben az egymást váltó nemzedékek során a német falvakból lengyel települések lesznek, megváltozhat-e az, amit egyik nemzedék a másikra hagy? Joanna Bator regénye a női szabadságvágy, az örökölt düh és a makacs életösztön története. Briliáns próza, amely egyszerre kegyetlen és gyengéd, érzéki és groteszk. Hetven évet átívelő történet maró humorral és sötét képzelettel elbeszélve.
Joanna Bator Wałbrzychban született 1968-ban, Alsó-Sziléziában. Író, esszéista és kultúrakutató, Wrocławban kulturális tanulmányokat folytatott, majd a Lengyel Tudományos Akadémián szerzett filozófiai doktori fokozatot. Éveken át kutatott Japánban, és rendszeresen publikált a lengyel sajtóban. A kortárs lengyel és európai irodalom egyik legeredetibb hangjaként tartják számon. A nemzetközi áttörést a Homokhegy című regénye hozta el számára, majd Szinte éjsötét című regényéért 2013-ban Nike-díjat, 2024-ben pedig életművéért az Osztrák Állami Díjat kapott.
Bator íróként az egész világot beutazta, regényei mégis újra meg újra visszatérnek szülőföldjére, Alsó-Szilézia egymásra rétegződő történetei és nyugtalanító emlékei közé. Prózájában a családi titkok és a női sorsok összefonódnak a történelemmel. Világában a realizmus látomásokkal és sötét mesékkel keveredik, stílusát groteszk humor teszi élessé. Ritkán írnak ilyen szenvedéllyel és kíméletlen pontossággal a vágyról és a szabadságról, de legfőképp azokról az emberekről, akik a veszteségeik ellenére sem mondanak le egy másik élet lehetőségéről.
