Az ukrajnai pogromok elől New Yorkba menekült zsidó lány hosszú ideig ötgyermekes háziasz-szonyként élt, hogy a negyvenes évei közepén váratlanul festeni kezdjen. Jackson Pollock előtt alkalmazta a csöpögtetéses technikát, amellyel Pollock később világhírűvé vált, Sobel viszont, bár néhány munkája a MoMA-ban látható, végül mégis méltatlanul elfeledve halt meg.
Ebben a több szálon futó történetfolyamban kiderül, hogy mi az összefüggés a pontosan húsz percig főzött keménytojás és Malevics festészete között, vagy mi lehet a kapcsolat Olivier Messi-aen francia zeneszerzőnek, az Apokalipszis angyalának kijelentése ,,Nem lesz több idő" (Jel 10:6) ihlette, 1940-ben egy görlitzi fogolytáborban komponált és először ott is bemutatott Quatuor pour la Fin du Temps (Kvartett az idők végezetére) című nyolctételes, négy hangszerre írt zenedarabjá-nak csellószólama és a budapesti Oktogon zöld növényháromszögei, illetve mindezek mellett még az El Grecóként ismert Domenikosz Theotokópoulos Cristo en la Cruz (Krisztus a kereszten) című festménye között; vagy mi a különbség Paul Klee Hideg városának, illetve Vajda Lajos szent-endrei házainak festett ablakai között, avagy mi van akkor, ha a reggeli omlett színe Rothko-sárga, esetleg ha van Gogh-sárga, és miért jobb az egyik, mint a másik. Abszurd humor időkön és világokon keresztül.
Mindeközben és mindemellett fut egy izgalmas, néhol kifejezetten krimiszerű regény, egymás útját így-úgy keresztező mai budapesti szereplőkkel, rendkívüli fordulatokkal, amelyeket mind a sors intéz - ami ebben a regényben egy ecset. Egy festőé. De vajon kié? (Martos Gábor, művészeti író)
A Rubin Eszter által írt, Kvintett az idők végezetéig című regény mesteri alkotás és csodálatos ol-vasmány! (Jakovits Szonja, Vajda Júlia unokája)
