A fiatal szerző erre válaszként a magyar szépirodalom számára szinte ismeretlen terepre indul: a geek vagy nerd kultúra, a felnőtt animáció, a képregény és a mindent kiforgató, minden értéket eltörlő fekete humor felségterületére. Történeteit olyan helyszínekre helyezi, mint a posztapokaliptikus sivatag, ahol az akkumulátorgyár felzabálta nemcsak a környezetet, hanem az emberi társadalmat is. A következő jelenetben pedig már egy szülőszobában vagyunk, ahol kiderül a titok: az embergyermekek valójában egy idegen bolygóról érkeznek, a szülészorvosok pedig mind ezen összeesküvés beavatott színészei. Olyan világ ez, ahol a tavakat inkább lecsapolják, hogy a hatalom megkaparinthassa, amit régóta keres, és ahol a csődbe ment Magyar Posta épületeiben a ChatGPT válaszait munkanélküli magyarok írják. Megépül a kvantumszámítógép, a tudósok el-el tünedeznek, összeomlik a hatalom lehallgató rendszere, meghalnak majd újraélednek a szereplők, de egy dolog mindig elmarad: az ország újraépítéséhez szükséges EU-s pénz.
