Egy macska története
Kötésmód:
keménytáblás
Oldalszám:
156
"Állítólag az állatok érzékelik, ha nem vagyunk jól, ilyenkor ösztönösen a nyomunkban maradnak, hogy megvédjenek minket, és ez a macskákra hatványozottan igaz. Ahányszor csak megbetegedtem, Hékás nem mozdult mellőlem. Ha pedig szomorú voltam és kicsordult a könnyem, Hékás sietve lenyalogatta az arcomról a bánatot, mert tudta: rózsaszín, érdes nyelve elég ahhoz, hogy egy pillanatra megfeledkezzem a világról."
Vajon mi teszi olyan különlegessé a macskákat? Miért nyűgöz le annyi embert eleganciájuk, közömbösségük és gőgös viselkedésük?
Vajon mi teszi olyan különlegessé a macskákat? Miért nyűgöz le annyi embert eleganciájuk, közömbösségük és gőgös viselkedésük?
