Az egykori matematikatanár hol szigorúan, hol türelmesen, hol éleslátóan, hol önáltatással szemléli a körülötte élőket: a régi szerelmi kapcsolat emlékétől megfáradt bárzongoristát, egy korábbi tanítványát, aki elvesztette az életkedvét, a saját felnőtt fiát, aki úgy érzi, hogy anyja zsarnokoskodik fölötte, vagy a férjét, Henryt, aki számára a házasságához való hűség egyszerre áldás és átok.
Elizabeth Strout 2009-ben Pulitzer-díjat kapott ezért a könyvéért, amelyben betekintést enged az emberi lélek természetébe: konfliktusaiba, tragédiáiba és örömeibe, abba a kitartásba, amelyet az élet mindannyiunktól megkövetel, korosztálytól függetlenül.