Ebben a világban az anyák önfeladó szolgák, az apák önzők és tehetetlenek, és ha a fennmaradás megalkuvó akaratán túl akad még rendkívüli erejük, az például Ogarjov feleségének horrorisztikus képessége, hogy látja az őrültek auráját. Sztyepnova regényei az erős hangon ábrázolt női sorsokról lettek ismertek, melyek ezúttal szellemhistóriába illő szálakon rezonálnak egymásra. Ogarjovot a kisszerű körforgásból, a végzetek egymásba fonódásából egy újgazdag gengszter független lánya rántja ki, aki viszont csak saját skizofréniáján át tudja megadni neki az igazi, szabad élet megváltását. Sztyepnova hazája örök kérdéseit ülteti át mai környezetbe. Az orosz irodalom régi toposza az Itáliába vágyódás, másként újjászületve kilépni a kollektív együtt nevelkedés nemzedékeken átívelő kísérletéből, mely eddig leginkább a hibák és csalódások, a szegénység utódlását hozta el, és amely ebben a műben is drámai élet-halál küzdelemként tárul elénk, olykor megértő iróniával oldva a szomorúságot. Ogarjovra szerencsés esetben a csehovi doktorrá öregedés szürkesége várna, a győzelmes karrier a vadkapitalizmusban a politikusok és bűnözők előjoga.