Apai ágon ősnemes, anyai ágon gazdag nagypolgári famíliából származott; festőnek készült, s jobbára sikertelen írói próbálkozásokat is tudhatott maga mögött, amikor leendő férjével úgy döntött, hogy a későbbi Kenya gyarmaton kezdenek új életet. Édesanyja rokonsága, a vagyonos Westenholz család segítségével hatalmas birtokot vásároltak Nairobi közelében, "a Ngong-hegyek alatt", ahol kávétermesztéssel akartak foglalkozni. Rossz helyet választottak, a farm túlságosan magasan feküdt ehhez, ráadásul Blixen báró semmi hajlandóságot sem mutatott a gazdálkodásra: szívesebben futott a gyarmat szépasszonyai után, és tehetséges white hunter-nek, vagyis szafarivezetőnek bizonyult - így ismerkedett meg a mi nagyszerű vadászírónkkal, Széchenyi Zsigmond gróffal és Hemingwayjel is.
Karen Dinesen, illetve most már Karen Blixen élete nagy és örök szerelmével ismerkedett eközben: Afrikával - az afrikai tájjal, a kelet-afrikai kikuju, szomáli, maszáj emberekkel és kultúrájukkal.
Afrikában, Afrika hatására lett belőle igazi és lenyűgözően egyedi karakterű író, a huszadik századi dán irodalom nagyasszonya. Tizenhét évig élt a kontinensen, nagyobbrészt férjétől külön, majd elváltan, meglehetősen viharos szerelmi viszonyban a tragikus véget ért Danys Finch-Hattonnal.
Örökölt dán birtokára, Rungstedlundba visszatérve 1937-ben előbb angolul, majd dánul megírta lírai memoárját, amelyet később romantikus-pszichológiai elbeszéléskötetek, regények követtek. Hosszú és súlyos betegségekkel terhes életének (1962-ben halt meg) fő műve kétségtelenül a Volt egy farmom Afrikában. (Részint ennek az egyedülálló könyvnek az alapján készült Sydney Pollack hét Oscar-díjjal kitüntetett filmje, a főszerepekben a páratlan tehetségű Meryl Streeppel, valamint Robert Redforddal.)
Karen Blixen, leggyakoribb írói álnevén Isak Dinesen, olyan hódolattal és alázattal fordult Afrika felé, olyan kivételes érzékenységgel figyelte és festette le tájait, lakóit, amilyenről azóta is alig tett tanúságot európai művész. És ami életrajzából és levelezéséből tudható: szenvedélyesen gyűlölte és megvetette a brit gyarmati közigazgatás korlátolt felsőbbrendűségét.
