Amikor „letette a tollat”, rádöbbent, sokkal érdekesebb volt az élete, mint képzelte. „A novellához – ahogy Mándy Iván írta – szerencse kell. Össze kell találkozni valamivel, ami fellobbantja a képzeletet, az emlékezetet, eszünkbe juttat valamit, ami van, vagy nincs, megtörtént vagy sose történt meg.” Valószínűleg úgy ítéli majd meg az Olvasó, hogy az irodalomtörténész, kritikus Komáromi Gabriella szépíróként is méltó a figyelemre.