La´ng Orsolya verseiben besze´lgete´s van. Nem kell hallgato´znunk, a szeme´lyes okok ra´nk ce´loznak. De ve´gu¨l megoszthato´-e az egyu¨ttle´t? A szeretetu¨nk, a ke´t to¨ro¨tt felu¨nk, a pontos te´vede´sek, a la´bon kihordott meghittse´g, a sze´nfekete bi´rva´gy, a csontfehe´r gya´sz? Ke´pes-e legala´bb a ko¨lte´szet visszanyerni belo?lu¨k valamit? Tala´n igen. Mert a besze´lgete´s nem o¨sszefoglala´sa a napnak, nem a terveink lelta´rja, nem felgo¨ngyo¨li´tett szo?nyeg. Minden valo´di besze´lgete´s titkos e´let, benne a Ma´sik a´ltal szi´nro?l szi´nre ismerju¨k fel: o¨nmagunkat.
