Arról nincs mondanivalóm, amiről ez a könyv szól. Azt el kell olvasni, és mindenkinek el kell döntenie, mit tart fenn és mit enged át a maga intellektuális tésztaszűrőjén. Ami engem érdekel, az a kihívó fesztelenség, a mindig világos, allűröktől mentes, tanáros pontosságú látleletek sora, és a mögöttük meghúzódó erős anyagismeret, hozzá a szöveg energiahordozóinak célirányos használata, ami az áram-, háló-, szív- és történetesen nokedliszaggató valóság homályosabb szféráiba is képes bevilágítani.
Tud magáról ez a próza; nem játssza el a pálya belseje felé igyekvők üdvözült tekintetű naivságát, hanem tapasztalatainak birtokában, kételyeinek és szorongásainak hangot adva, és mintegy magában utána járva, bennünket is magával ragad a szakszerű és élvezetes analízis kapaszkodóin a világértés egyre tágasabb fennsíkjaira. Turczi István