Kötésmód:
puhatáblás
Oldalszám:
248
Kosztolányit nem annyira az emberek érdeklik, bármilyen ügyesen tud néhány vonallal odavetni egy-egy figurát, nem is az élet, melyen néha végigszalad egy pár pillanatfelvétellel. Ki tudja, miért él az ember és ki rendelkezik az életével? A szegény emberek ilyenkor jönnek rá, hogy nem övék az életük - jegyzi meg egy helyütt futó közönnyel az író, mintha ez a legmagátólértetődőbb dolog volna. Nem is vállalkozik arra a reménytelen feladatra, hogy megmagyarázza az embert és megfejtse az életet, ő csak a sorsban hisz, a véletlenben, mely szeszélyes, játékos kedvvel ráncigálja bábjait.
