Vagy Anya mit mond, vagy mondana? A feleségünk, a férjünk mit gondol? Semmit. Már megint nincs itthon. Azt mondta az üzenetrögzítőre, hogy dolga van. Persze, ahogy nekünk is, amikor ő keres bennünket.
Évek telnek el, mire meg tudunk állni egy pillanatra. Mindig csinálunk valamit, vagy csak szeretnénk. Vagy szeretnénk, ha a másik csinálná. Rossz időben vagyunk, rossz helyen. Fordítva kellene. Úgy látjuk, körülöttünk mindenkinek sikerül. Ezt hisszük, de a szomszédaink, a barátaink rólunk hiszik, hogy velünk minden rendben, és még mi panaszkodunk.
A boldogságot hajszoljuk, minden áron, csak egy percnyit, hogy elhiggyük, élünk.A kötet negyvennégy novellája groteszk pillanatfelvétel a mai Magyarországról. Tükörcserepek, amelyekben magunkra ismerhetünk.