Három részre tagolt, válogatott és új verseket tartalmazó művében Vadász János megidézi, s máig élő gondolataikban, vendégsorokaikban, jellegzetes szavaikban jeleníti meg a világ- és a magyar irodalomból a költővel lélek-rokon elődöket: Szapphótól Rilkéig, Balassitól, Rimaytól Pilinszky Jánosig. Verseiben párbeszédet folytat, olykor vitatkozik is velük. Szeretett, tisztelt kortársait, barátait Szerdahelyi Istvántól Ferenczi Fischer Lászlóig, Konczek Józseftől, Birtalan Ferenctől Gyimesi Lászlóig maradandó versekkel köszönti.
Társadalomkritikus, gondolatgazdag, érzelmekkel, indulatokkal teljes lírájában Vadász János mindig az elnyomott, kiszolgáltatott emberek mellett áll. A kötet tiszta képvilágot láttat, a ritmikák és versformák árnyaltságát, a magyar nyelv különleges szépségét. Kiemelkedő jelentőségű értéke a kötetnek az ÉGI-FÖLDI ZSOLTÁR szonettkoszorú, amit külön is a Tisztelt Olvasó figyelmébe ajánlok.
Koffán Károly De profundis (1940) című metszetsorozata szervesen illeszkedik a könyv mondandójához, gondolat-világához - tovább mélyíti, gazdagítja azt.
Kántás Balázs