Rövid hullámok

Mégis úgy sejtjük, Pantsirev hazafogalma a földrajzi helyektől valamiképp független, belső otthon-érzettel van kapcsolatban. Ő az a költő, aki Velencében „a Fondamente Nuove / és a San Michele közt” „oroszul susogó visszhang / neszét” hallgatja; vagy Nepálból, az időtlenség földjéről szólítja meg énjét: „Ifjúkorod, a század, a huszadik – / Visszanézel – már alig különböznek”; máskor Londonból jelentkezik be az emlékek zsizsegő rádióján át; és van, hogy Bábel leomlott álmait láttatja viszont egy baljós, tengerentúli képben: „Manhattan kihalt”.
A verseskötet címe, a Rövid hullámok átgondolt költői játék a szavakkal, hiszen nem csupán az éterben terjedő rádióhullámok motívuma tér vissza újra és újra a költeményekben, de amiként a nagy vizek hullámainak követési távolsága csökken egyre a parthoz közeledve, a versek olvastán úgy tűnik el távolság lírikus és befogadó között, vagy, hogy egy magyar klasszikust idézzünk, úgy rövidül az út „lélektől lélekig”.