Két, egymástól időben és térben is távoli író esszéjét tartja kezében az olvasó. Témájuk a regény – egy-egy saját regényük – születése. Egyikük, a spanyol Unamuno számára az alkotás menekülést, megváltást jelent a száműzetés mindennapjaiban, és miközben képzelt regényhősét szembesíti az élet kihívásaival, a maga kétségeire keresi a választ, ahogy egész életében tette.
A 2010-ben irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett perui Vargas Llosa ezzel szemben azt mutatja be – visszatekintve ifjúságának kalandokban gazdag időszakára –, hogy ebből az élményhalmazból hogyan születik meg egy regény, tétovázások és bizonytalankodások során hogyan válik egy elhivatott fiatalember íróvá. Ezek a részben az alkotással, az írói-értelmiségi léttel, egy irodalmi alkotás megszületésével kapcsolatos elmélkedések kapcsolják össze a két szöveget, izgalmas kalandozást kínálva az olvasónak a két szerző „műhelyében” és gondolataiban.
