Az uruguayi kezdetek még kaotikusak voltak: félkész stadion, csapnivaló bíráskodás és egy gyúró, aki véletlenül leütötte a saját játékosát – a döntőben aztán Uruguay 4–2-re verte Argentínát. Ebből a zűrzavarból nőtt ki a modern világbajnokság, egy olyan kulturális jelenség, amely semmi máshoz nem fogható módon hozza össze a világot. Kérdezzünk meg bárkit az utcán Szenegálról: jó eséllyel Papa Bouba Diop 2002-es gólját említi majd, amit a franciák ellen lőtt, amivel nemcsak a címvédő, hanem az egykori gyarmattartó felett is szimbolikus diadalt arattak. A vb-knek politikai súlyuk is van. Nyugat-Németország 1954-es sikere a világba való visszatérést jelentette; Horvátország 1998-as elődöntője pedig a nemzeti öntudatuknak adott hatalmas lökést. De a foci kiszámíthatatlan: az 1969-es „futballháborúban” egy vb-selejtező robbantotta ki a feszültséget Salvador és Honduras között. Napjainkban pedig a kormányok már a rendezéssel igyekeznek politikai tőkét kovácsolni: Oroszország és Katar világbajnoksága a „sportswashing” (sportpolitikai tisztára mosás) ékes példája volt. Jonathan Wilson nemcsak a meccseket, gólokat és botrányokat kelti életre, hanem a pályázatok körüli alkudozások és visszaélések kulisszatitkait is feltárja. Mert a világbajnokságok története egyben a világ története is. A könyv pedig mindezek teljes krónikája. Jonathan Wilson a The Guardian és a World Soccer állandó publicistája, valamint a The Blizzard alapító-főszerkesztője. Társműsorvezetője az It Was What It Was futballtörténeti podcastnak és egyike a Libero podcast hét állandó szakértőjének. Tizenhárom könyv szerzője, köztük olyan műveké – amelyek egy része Magyarországon is megjelent –, mint: ? Futballforradalmak ? A magyar futball aranykora ? A Barcelona-örökség ? Az argentin foci – Argentína futballtörténete a kezdetektől Messiig ? A Liverpool története 10 meccsben ? Kívülállók – A focikapusok története
