A koncepció egyszerre utal Gabriel García Márquez Szerelem a kolera idején című regényére és Boccaccio Dekameronjára, de a fronton rekedt katonák intim, néha nyers, néha lírai vallomásain keresztul egyértelműen a ,,háború helyett szerelem" humanista uzenetét hangsúlyozza. A katonák többsége úgy esik el, hogy sosem tapasztalhatta meg a beteljesult szerelem élményét, hiszen a korabeli azeri társadalom prudériába hajló erkölcsisége nem engedte az érzelmek kibontakozását.
Rasim Qaraca minimalista stílusban megírt kisregénye a háború fenyegető árnyékában élt, darabokra hullott szerelmek között botladozó, ún. ,,elveszett nemzedék" mementója.
Rasim Qaraca 1960-ban szuletett a mai Sirván városában. Költő, prózaíró, újságíró és az azeri fuggetlen irodalmi szcéna egyik kulcsfigurája, a Szabad Írók Mozgalmának vezetője, az avantgárd Alatoran folyóirat és kiadó egyik alapítója. Műveiben következetesen szakít a szovjet típusú, hivatalos irodalmi hagyománnyal, és kísérletező, nonkonformista prózájáról és lírájáról ismert. A Karabahi Dekameron az első magyarul megjelenő kötete.
Rövid részlet a könyvből:
,,Életemben először láttam vetkőzni egy nőt. Ha még ötven évig élek, akkor sem felejtem el ezt a látványt. A szekrényajtó mögött állt, és egyenként bújt ki a ruháiból. Minden mozdulatát láttam a tukörben. Egy nő, aki neked vetkőzik, az maga a boldogság netovábbja, barátom. Egyszer csak kidugta a fejét az ajtó mögül.
- Ne leselkedj! - szólt rám.
De közben mosolygott. Azt hiszem, a nőknek kulönös gondot kéne fordítaniuk
erre a pillanatra. A férfi számára a vetkőzés pillanata a legfontosabb. És minden nőnek olyan elbűvölőn kellene mosolyognia, mint Nezaketnek, miközben rápirít a férfira, hogy "
