Montenegró szívtiprója

Kicsit ciki lenne ezt a könyvet utazás közben, mondjuk a buszon olvasni, mert a legváratlanabb pillanatokban kacagni kell rajta. Hiába minden óvintézkedés, szigorú pókerarc – nem fog menni, mert kitartóan csiklandoz. Viszont bárhol másutt, ahol senkit nem zavar, hogy az ember magában nevetgél kötelező ellazító, kikapcsoló program.
A történet lendületes, humoros, érzelmekkel és izgalmakkal teli. Szonja, a főhős pedig imádni valóan lökött, szertelen, szelídítésre váró vadmacska. Azon meg külön izgulhat emiatt az olvasó, hogy ez a macsek tud-e dorombolni. A regény végére persze ez is kiderül.
A helyszín mesés, mehetnékje támad tőle az olvasónak, hogy a saját szemével is lássa és az összes létező érzékszervével befogadhassa magába mindazt, amit Montenegró nyújtani tud. Annál is inkább, mert a szerző simán elhiteti az emberrel, hogy ott a szerelem mindenkit utolér, aki megérdemli. Persze, nem adják azt olyan könnyen: meg kell ismerni hozzá önmagad. És talán le is kell győzni... Vincit Qui Se Vincit.