Mert már nem létezik, csak az emlékekben, a Ferencesek utcája kapualjaiban, a Havihegy fehér szikláiban, az egykor volt Nádor kávéház vetette reggeli árnyékban. Fehér kötényes szabadkőművesek, fekete zsakettes iparbárók, suhogó selyemreverendás papok, díszmagyaros dandyk, levendulaillatú kisasszonyok, ágyra szórt bankókon szeretkező kasszírnők és léghajón menekülő szélhámosok léptei nyomán rajzolódik ki az olvasó előtt a regény színpada: ez az álombéli város a Mecsek alján.( Nyáry Krisztián)