Az álmok kalligráfiája

Juan Marsé, a nagy spanyol író, már nem ismeretlen a magyar olvasók előtt. Legutóbbi regénye, Az álmok kalligráfiája mintegy összegzése és betetőzése a szerző sok, már ismerős motívummal átszőtt életművének. Ez a regény is a Franco-korszak első éveinek Barcelonájában játszódik, a Güell park környékén élő kisemberek, andalúziai bevándorlók, rongylabdát rugdosó utcakölykök, a kínai negyed prostituáltjai, cigányok és kenetteljes papok világában, ahol még elevenen él a köztársaság tiltott emléke.

Ringo, az érzékeny kamasz fiú szemével látjuk a negyed lakóit, a kocsma vendégeit, apját, a Patkányölőt, a megkeseredett egykori ellenállót, aki most már csak „a kék patkányokon” töltheti ki dühét, és a szerelemre éhes, öregedő Mir asszony románcát Alonso úrral, a volt futballistával. A vereség, a félelem és a tehetetlenség érzése telepszik rá mindenre, és még az érzékeit rabul ejtő Violeta iránti kamaszszerelem is furcsa, felemás történetté válik. Ringo megpróbálja helyrehozni a hibát, amikor egy részeg éjszakán beleejtett egy fontos levelet a csatornába. Csakhogy ebben a hazugsággal átszőtt világban semmi sem az, aminek látszik, és visszamenőleg lesz mocskos még az az egyetlen dolog is, ami szépnek és tisztának tűnt, és annyi szívfájdalmat okozott a kamasz fiúnak.