A zongorista

Władisław Szpilman szépreményű fiatalember: a Varsói Konzervatóriumban és a Berlini Zeneakadémián folytatott tanulmányai után a lengyel főváros legelegánsabb szórakozóhelyein zongorázik, és a rádióban is fellép. 1939 szeptemberének végén azonban a náci ideológia szerint már „csak” egy lengyel zsidó. Aki ha nem tudna zongorázni, talán életben sem marad. Visszaemlékezéseit már 1945-ben papírra vetette, de az első kiadást szigorúan cenzúrázták; csak több mint ötven év elteltével jelenhetett meg teljes terjedelmében ez a megrendítő memoár, amely azóta bejárta a világot.