Míg a klasszicista művész a kompozíció fegyelmezett, gondos kialakítására és pontos kivitelezésre törekedett, addig Delacroix színekkel kísérletezett, és a mozgás egyszerre ösztönös, feszültséggel teli, sőt drámai érzékeltetésére törekedett. Nem a felület aprólékos megmunkálása volt fontos számára, nem a finom színátmenetek, hanem sokkal inkább az éles kontrasztok izgatták, és az erőteljes ecsetvonásokat kedvelte. Csak a múltbéli remekműveken iskolázott nagy művész képes sikeresen elvetni a tanultakat, lefektetni új szabályokat és megmaradni a hagyományos kereten belül. Talán csak az tudja mindezt megtenni, akinek a példaképei szintén szakítottak saját korukkal.