Minden nevesített vagy névtelem alkotásnak, bármilyen műfajban, valóban a híd szerepét kell betöltenie, ahol a híd egyik pillére az ihletett alkotó – aki „lélektől lélekig” ható vagy éppen szellemiséget pallérozó képességekkel rendelkezik –, a másik pillére az érzékeny és fogékony, kerek-egész lelkiséggel és tapasztalatokkal rendelkező, gondolkodni is képes egyén. Ha az egyénnek, egy közösségnek vagy egy nemzetnek van gazdag szellemi és tárgyi hagyománya, öröksége, ez által egy látható, hallható, tapintható összképe, akkor az a közösség a valakik által elkészített dolgokat érti, magáénak vallja, legyen az úgynevezett „magas-művészetben” vagy népművészetben megjelenített.