Az evangéliumokban Szent József erős, bátor, keményen dolgozó emberként jelenik meg, de lelkében nagy gyengédség él, mely nem a gyengék erénye, épp ellenkezőleg, erőslelkűségről, odafigyelésre, együttérzésre, mások iránti valódi nyitottságra, szeretetre való képességről árulkodik. Nem szabad félnünk a jóságtól, sem a gyengédségtől!"
(Ferenc pápa: Legyetek őrzői Isten ajándékainak!)
Horkay Hörcher Ferenc Erő és gyöngédség című könyve képekről és városokról szól. A képek - jobbára - kétdimenziós ábrázolások, a városok - szükségszerűen - háromdimenziós tárgyak. A városokat ábrázoló kétdimenziós képek: városképek. De mi köti össze a kötet esszéiben olvasható képleírásokat, "írott képeket" a városfilozófiai szövegekkel? A leírás "mestersége". A válogatott tanulmányok tétje ugyanis az, hogy mi adható át ezekről a festményekről és a kiválasztott városokról a természetes nyelv közvetítésével,ráadásul írásban.
"Az én példaképem a művészet megszólítására már egyetemista korom óta az esszéíró nemzedék volt. Egészen pontosan: Szerb Antal, Halász Gábor, Németh László és Cs. Szabó László. Hozzájuk fordultam, ha vizsgára kellett készülnöm, hozzájuk, ha valakiről többet szerettem volna megtudni. Ők ugyanis úgy tudtak beszélni a művészetről, hogy az már bizonyos értelemben maga is művészet volt. Soha nem művészkedtek. Az érzékenységük volt művészi szintű. Hagyták magukra hatni a műveket - és nem csak irodalmi alkotásokat -, majd ezt az érzéki-esztétikai tapasztalatot próbálták meg szavakba foglalni. Szavakba, mondatokba, bekezdésekbe. És szünetekbe, hallgatásba. Ez a magyar esszéírók hagyománya, szaktudásuk egyszerűen a nyelv fölötti megbízható uralom. Ennek pedig a művekkel kapcsolatos érzéki tapasztalat a feltétele."
(Horkay Hörcher Ferenc)
