A leveleket olvasva a zenei tanulmányok kezdetétől a diploma megszerzéséig követhetjük nyomon Szokolay Sándor zeneszerzővé válásának útját.
Nyolcvanöt levél a középiskolai években keletkezett. A zeneakadémiai időkből csupán tíz levél maradt fenn.
A zeneszerző fiatalkori leveleinek közreadása önmagában is kuriózum. Szokolay különleges világáról mégis zenéje árulja el a legtöbbet. A művek megszólaltatásához nem véletlenül esett a kiadó választása a rokonlelkű, rendkívüli tehetségű fiatalemberre, Boros Misire.
Szokolay Sándor zenei tanulmányait viszonylag későn, tizenhat évesen kezdte. Bámulatosan gyorsan fejlődött az inspiráló környezet hatására és három év tanulás a után felvételt nyert a Zeneakadémiára, ahol tárt karokkal fogadták. Pályája nagyon gyorsan ívelt felfelé, több nemzetközi zeneszerzői versenyen nyert díjat. Utolsó levélben 1957-ben a Moszkvai Világ Ifjúsági Találkozón aratott sikeréről számol be, ahol négyszáz résztvevő között nyert első díjat.
A könyv akár egy mesebeli történet is lehetne, amikor a család legifjabb tagja a helyét nem igazán találja. Végül elhagyja otthonát, hogy szerencsét próbáljon, majd sok megpróbáltatás után mégis magára talál, és élete célhoz ér!