István Isten gyönyörködő szép szemével nézi a világot, objektívén át éppen ezért felragyogtak szeretett szülőföldem – a csodálatos Székelyföld – gyönyörű tájai. A szebbnél szebb képeken ott tündökölnek az életerőtől duzzadó növények, állatok, és a természetesen feltünnek a képeken a hatalmas hegyeket felszabdaló völgyeket lakó szorgalmas emberek is. Jó Fodor István képeit nézegetni, egy-egy fotósorozat minden kockáját külön-külön ízlelgetem, és erővel, lendülettel, örömmel töltenek el ezek a rengeteg utánajárással, munkával készülő alkotások. Minden egyes fénykép arról beszél, hogy Székelyföld gyönyörű, van jövő itt a magas hegyek között, érdemes itthon maradni, vállalni az őseink által ránk hagyott drága örökséget, ezt a tündérkertet, a mi drága közös szülőföldünket.
Böjte Csaba
Fodor István (1964, Gyergyószentmiklós)
Orvos vagyok, egész pontosan fül-orr-gégész. A fényképezést hobbiként művelem, mondhatni gyerekkorom óta. Az utóbbi öt évben kezdtem céltudatosabban a tájfotózással foglalkozni, ezen belül légifotózással is, Elekes Sándor pilóta barátomnak köszönhetően. Azóta több mint negyven helyszínen állították ki a fotóimat, általában a Székelyföld madártávlatból cím alatt Erdélyben, Magyarországon, Ausztriában, Finnországban, az Amerikai Egyesült Államokban.
A legelső, és emiatt a többi is Tompa Gábornak, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgató-főrendezőjének a nevéhez fűződik, aki a mostani albumnak is címadója.
Idézek az első kiállításmegnyitón mondott szövegéből:
„...tudni kell nézni ezt a tájat – és hogy tudni kell nézni, az összefügg azzal, miként éljük meg a lelkét ennek a tájnak, hogyan fedezzük fel egy fényképen azt, hogy egy vidéknek milyen illata, milyen hangulata, milyen színei, színeváltozásai vannak."