Magyarországon tabu a halál, lelkük mélyén sokan elfogadták: rejtse csak az élet végét a kórházi paraván. Az ellátórendszer pedig roskadozik a teher alatt. Magyarországon évente több mint harmincezer ember hal meg rákbetegségben. Szenvedésük gyakran akkor is hosszú ideig tart, ha a betegségük már nem gyógyítható, a hazai egészségügy pedig nem alakított ki megfelelő rendszert kínjaik enyhítésére, testi-lelki ápolásukra, életminőségük, méltóságuk megőrzésére. A kórházak krónikus osztályai, ha van hová, elküldik azokat, akiknél a gyógyítás munkája már véget ért, mert fogadniuk kell az aktív osztályokról érkező, rehabilitációra szoruló betegeket.
Az ápolási osztályokon fekvők gyakran elmagányosodva, a szükséges terápiát nélkülözve, méltóságukat vesztve tengődnek.