Az évezredek során furcsa szektákkal, kudarcot vallott prófétákkal és tömegpánikkal, az utolsó napokat megjósló, szent harcosokkal, és a megmenekülést földönkívüliektől váró kertvárosiakkal fogunk találkozni. Visszautazunk a ,,létezés legrosszabb időszakába", amikor a világ egyszerre küzdött a világjárvánnyal és a klímaválsággal. És kitekintünk a jövőbe is, hogy feltegyük a nyugtalanító kérdést: hogyan végződhet mindez?
De ez a könyv arról is szól, hogyan élünk egy olyan világban, ahol a katasztrófa mindig közel van - legyen annak okozója egy őrült, aki bármikor megnyomhatja a nukleáris pusztítás gombját, vagy éppen a környezetünk lassú összeomlása. Mert amikor a világvégéről beszélünk, valójában a mi világunk végéről beszélünk. A végítélet iránti megszállottságunk valójában a változás iránti vágyunkról és félelmünkről szól, és arról, hogy - végső soron - hogyan meríthetünk belőle reményt.
,,Fergeteges... Tobzódó humor." The Times
,,Szellemes, szórakoztató és kissé nyugtalanító... Valószínűleg jól teszik, ha elolvassák." Sarah Knight, a The Life-ChangingMagic of NotGiving a F*ck című könyv szerzője
,,Zseniális. Végtelenül, végtelenül zseniális." Jeremy Clarkson
,,Roppant vicces." Mark Watson
,,Olvasmányos és szórakoztató." Telegraph
1806-ban egy tyúk tojást tojt, aminek héján tisztán kivehető volt a ,,Kriztus közelg" felirat. Ezt - nem alaptalanul - a világvége közeledtének jeleként vették, és ez az érzés tovább erősödött, amikor a tyúk később még több tojást tojt, amelyeken ugyanaz a felirat volt látható. A tyúk, ahogyan az várható volt, a város beszédtémájává vált.
A tyúk tulajdonosa, egy bizonyos Mary Bateman, szerette volna megosztani a világgal a közelgő második eljövetel fontos hírét. Ezt úgy oldotta meg, hogy kiállította a tojásokat, és az embereknek egy pennyt számított fel azért, hogy megnézhessék őket. A tojásnézés díján kívül apró emléktárgyakat is árult, amelyekről azt állította, hogy biztosítják birtokosuknak a mennyországba jutást, amikor eljön az ítélet napja.
Ezen a ponton az Önhöz hasonló figyelmes olvasó talán már kezdi sejteni, mi is történt itt valójában.
Hamarosan kiderült, hogy a leedsi próféta tyúk apokaliptikus tojásai nem is olyanok, mint amilyennek tűnnek. Egy orvos, miután megvizsgálta az egyik tojást, felfigyelt rá, hogy a felirat inkább a héjra van írva, és nem annak szerves része. Emellett a ,,Krisztus" szót is rosszul írták, amire aligha számítanánk egy isteni beavatkozástól. Továbbá, amikor a tyúkot elvették Marytől, rejtélyes módon abbahagyta a csodás tojások tojását. Kiderült, hogy Mary Bateman egyszerűen csak fogta a tojásokat, ráírta, hogy ,,Kriztus közelg", majd... visszatuszkolta őket a szerencsétlen tyúkba, és azután egyszerűen csak megvárta, amíg újra ,,tojik". Ez bizonyos értelemben egyfajta második eljövetelnek nevezhető, de nem egészen annak, amiről szó volt. Mondanom sem kell, hogy a világ nem ért véget 1806-ben, bár a szegény tyúknak valószínűleg úgy tűnhetett, mintha eljött volna a világvége.
Mary Batemanről kiderült, hogy hivatásos bűnöző és megrögzött csaló, aki számos rablásban részt vett, és egy alkalommal az egyik tűzvész áldozatainak szánt jótékonysági adományokat is megcsapolta. Néhány évvel a tyúkos botrány után aztán valóban vége lett az ő világának - elítélték és kivégezték, mert halálos mérget adott egy betegeskedő nőnek, akinek hamis, varázserejű gyógyszereket ígért. A sors torz fintora, hogy miután a bűneiért felakasztották, Mary holttestét kiállították - és az embereknek három pennyt kellett fizetniük, hogy megnézhessék, míg a bőréből kivágott darabokat szerencsetalizmánként árulták.
A világ mulandó, de a csalás örök.
