- Csak megyek, és megnézem, mi folyik ott.
- Nem túl jó ötlet - figyelmeztette a lány határozottan.
- Dehogynem. Lehet, hogy valakinek segítségre van szüksége. Gyertek már, gyáva nyulak, nézzük meg - mondta erre Pietro, és választ sem várva elindult a bokrok között.
Giulia és Michele bizonytalanul néztek egymásra, de nem akarták magára hagyni Pietrót, így aztán utánamentek.
Egy tisztásra érve nesztelenül lekuporodtak a bokrok mögé, és átkukucskáltak az ágak és a levelek között. Ám a szemük elé táruló látványtól még a vér is megfagyott az ereikben. Rémülten látták, hogy egy harmincas éveiben járó, vörös hajú, tetovált karú férfi fekszik a földön. Üveges tekintettel meredt a semmibe, szája néma segélykiáltásra tátva. Sötét esőköpenyt és fekete kesztyűt viselő, kapucnis alak hajolt fölé..."