Kezet is nyújtott, és teljesen elállt a lélegzetem, ahogy a zöld szeme találkozott az enyémmel.
- Tudom - feleltem.
- Tényleg? - kérdezte.
Ezt nem hiszem el! Fogd már be!
Kezet fogtunk. Meleg és száraz volt a keze, és határozottan tartotta az enyémet.
- Igen? - kérdezte, és felvonta a szemöldökét.
Jaj, igen, most kellene röviden és vagányan megmondanom a nevem, de a gondolataim egyszerre mindenhol és sehol sem jártak, és úgy kellett leszakítanom magam Mathias tekintetéről.
- Karoline, K-val - mondtam, és legszívesebben leharaptam volna a nyelvemet."
"- Gyönyörű vagy, tudod? - suttogta, és én majdnem elájultam. De aztán újra megszorítottam a kezét, leadtam a titkos jelet, amit Mathias úgy értelmezhetett, ahogy akart, én viszont pontosan tudtam, mit jelent. Hogy sehol másutt nem akarnék lenni a világon, csak itt és most."