A macskád a világ legédesebb élőlénye – lenne, ha nem kergetne nap nap után az őrületbe. Ha nem spriccelné tele a lakást. Ha nem a bútorokat használná kaparófának. Ha nem piszkítana következetesen az alomtálca mellé. Ha nem vetné magát rajtaütésszerűen a kezedre vagy a lábadra, hogy aztán napokig borogathasd a sérüléseket, és nem rágna meg mindent, ami csak az útjába kerül, a pulóvertől a szobanövényig. Valld be: időnként megfordul a fejedben, hogy meg kellene szabadulnod tőle. Hiszen a macskák még hírből sem ismerik a következetességet, és amúgy is képtelenség hatni rájuk, nem igaz?