Az emberek azóta mesélnek történeteket, hogy lélegezni tudnak – boldog történeteket, szomorú történeteket, reményteljes történeteket, rémtörténeteket. A varázstörténeteket, vagy megszokott nevükön tündérmeséket, pedig már jóval azelőtt továbbadták a szülők a gyermekeiknek és a közösségeken belül egymásnak, hogy bárkinek eszébe jutott volna leírni őket. Többezer éve léteznek.
A tündérmesék ma már gyönyörű képeskönyvekben jelennek meg, mint amilyen ez is, amelyet a kezedben tartasz. Ezért három tizenkilencedik századi embernek tartozunk köszönettel. A két német fivér, Jacob és Wilhelm Grimm felnőtt éveit azzal töltötte, hogy legendákból, népdalokból, mondákból és balladákból született történeteket gyűjtött, és tündérmeséket szőtt belőlük. Az ebben az antológiában szereplő mesékből hatot a Grimm testvérek ismertettek meg a nagyközönséggel, amikor 1812-ben megjelentették első gyűjteményüket. Több mint kétszáz tündérmesét írtak. A maradék két történet – A rút kiskacsa és A Hókirálynő – a dán Hans Christian Andersen képzeletének szüleménye. Andersen huszonkilenc éves korában kezdett tündérmeséket írni, és összesen több mint százötven gyermekeknek szóló történetet jegyzett le az évek során.
Amikor belépsz egy tündérmese világába, egy varázslattal teli helyre érkezel, ahol találhatsz szeretetet és bátorságot, szenvedést és veszélyt, igazságot és reményt. Mi azt reméljük, a történetek sokáig veled maradnak még azután is, hogy a könyv végére értél.
