De a magyar nemzet elviselte a tatárjárást, elszenvedte a másfélszázados török uralmat s a két évtizedes Bach-korszakot s noha ki akarták irtani, el akarták törölni a föld színéről, minden megpróbáltatás után megerősödve lépett a népek színpadjára, mert lelkesítették a múltnak emlékei, mert hű volt a hagyományokhoz, mert a legszomorúbb időkben is ápolta a nemzeti irodalmat, mely állandóan tettre lelkesíté e nemzet hős fiait.
Így vagyunk most is! Lelkesednünk kell, hogy a közelmúlt bűnét helyrehozva, új erőt merítsünk a jövő küzdelmeihez, melynek eredménye egy nagy, szép és igen boldog Magyarország lesz.
Keressük fel ezért lélekben várromjainkat. Zarándokoljunk el e szent és nékünk drága helyekhez!
Járjuk sorra e kedves emlékeket, hallgassuk meg meséiket azzal a szent fogadással, hogyha addig élünk is, e szent romok ismét a magyarság uralma alá kerülnek…
