A nemzetek létjoga – Gondolatok az európai demokráciáról

Kevés olyan eszme van, amelyről annyit írtak és vitatkoztak az utóbbi időben, mint a nemzet: létrejöttének körülményei, továbbélési lehetőségei, illetve megszűnésének eshetőségei az európai integráció során.

Pierre Manent 2006-ban egy rövid, de annál gondolatgazdagabb, irodalmi igényességgel megfogalmazott művet szentel a kérdés tanulmányozásának. „A jelenség, amiről beszélek – írja –, ama politikai forma elhalványulása, talán felszámolódása, mely annyi évszázad óta nyújtott védelmet az európai ember fejlődésének: tudniillik a nemzeté. Egy politikai forma – a nemzet, a politikai közösség (cité) – nem egy könnyű öltözék, amit felölthetünk, és tetszés szerint levethetünk magunkról, miközben azok maradunk, akik vagyunk, hanem az az Egész, amelyben életünk minden eleme összegyűlik, és értelmet nyer”. Mert a nemzet Manent számára a demokrácia feltétele és működésének kerete, eltűnése pedig magának a demokrácia kötőszöveteinek, összetartó erőinek meggyengülését vonhatja maga után. A szerző Tocqueville-től kiindulva vizsgálja a politika, a demokrácia, vallás és a nemzet kapcsolatát, nyomon követve ez utóbbi meggyengüléséhez vezető okokat. Célja pedig megtalálni azokat a példákat és erőket, amelyekből Európa energiát meríthet és értékeit újra felfedezve visszanyerheti vitalitását.