Ez a kötet a designkommunikáció (DIS:CO), azaz a tervezői kapcsolatteremtés egyedi, de ugyanakkor nagyonis általános keretrendszerén keresztül világítja meg a mindennapjainkat mozgató láthatatlan erőket. Szakít a megszokott sémákkal, és arra hív, hogy az állandó-változó, az anyag-anyagtalan, valamint a túlélés-fennmaradás-fejlődés dimenzióiban vizsgáljuk újra a világunkat.
Ahogy a könyv záró soraiban, a Kapitány házaspár utószavában is olvasható: "Mindebből, s talán ez a legfontosabb, körvonalazódik egy lehetséges, jobb társadalom víziója is, amelynek centrumában nem a profitszerzés és a mindent felhabzsoló fogyasztás áll, hanem a negatív utópiákkal, a disztópiákkal szemben egy értelemmel telítettebb, etikusabb, emberközpontúbb, ökologikusabb, és nem utolsósorban: közvetlen demokrácián alapuló világ."
A kötet szándékosan nem kínál kényelmes, megnyugtató válaszokat. Definitív, tömör megfogalmazásmódja arra készteti az olvasót, hogy elkezdjen gondolkodni az állítások érvényességi körén, és próbáljon meg tervezői kapcsolatot teremteni azokkal. Mert a valódi értelmiségi párbeszéd és kommunikáció pontosan így működik...
