Nyomon követi Arendt életeseményeit Königsbergtől és a náci Németországból való meneküléstől Párizson át New Yorkig; az Ágostonról írott disszertációjától A totalitarizmus gyökerein át a befejezetlenül maradt főművéig - az életút szédítően gazdag rekonstrukcióját nyújtva. Elhelyezi a filozófust Heidegger, Mannheim, Jaspers és Benjamin szellemi, baráti közegében, de azokat a kevésbé ismert nőket is nevesíti, akiknek alkotói vagy társadalmi munkájával Arendt tevékenysége összefonódott.
Meyer bemutatja a gondolkodót, az emberi jogi aktivistát, a közéleti szereplőt és az emigrációban alkotó német zsidó nőt. Beláthatóbbá, emberi léptékűvé teszi a máig vitatott Arendt-jelenséget mind az érdeklődők, mind pedig a szakértők számára.
"Aki Arendtet lapozgatta, nem lassan kibontott érveléssel találkozott, nem lábjegyzetekkel, szakirodalommal és professzionálisan elsajátított mérlegeléssel megerősített, páncélozott gondolatmenettel. A szövegei rárontottak az olvasóra, és állásfoglalásra kényszerítették: mellette vagy ellene, tessék választani."
THOMAS MEYER (1966, Bernkastel-Kues) a müncheni (Ludwig-Maximilians-Universität, LMU-n filozófiaprofesszor. Kutatásainak és publikációinak középpontjában a 20. századi eszmetörténet áll. A Piper Kiadónál Hannah Arendt írásainak kritikai kiadását adja közre.
