Amíg nem ismerjük önmagunkat és ama végső ideált, amely felé alakulni és fejlődni kell, addig nem is lehetünk önmagunk irányítói, hanem csak a sors, illetve a körülmények sajkái. Minden ember önmaga átka vagy áldása, vezérelvei szerint s ezért burjánzik egyik lelkében – mint dudva – a bánat s békétlenség, másikéban – mint ápolásra szorult nemes növény – az öröm, béke és vidámság… E könyv csak az általános nézőpontokat, a kulcsot nyújtja, mert nem a tételek tömege, hanem a törvények ama kulcsa a fontos – ha nem magoltatni, de gondolkoztatni is akarunk –, amelynek alapján a tételeket hozták. Az arc- és alaktan soha nem csal, soha nem téved… Aki megtanult nézni, az tud majd látni is. A nézni tudás a bölcsesség nyitja, a látás annak teljessége, fokozatai: a fogalom, az ítélet, a következtetés és az ihletett megérzés.