Ugyanezt a felfedezést alkalmazhatjuk az élet nyelvére is, a DNS-ünket alkotó hidrogén, nitrogén, oxigén és szén elemekre is, hiszen ezek is helyettesíthetők az ősi nyelvek alapvető betűivel. Így minden élet kódjából egy időtlen üzenet szavait kapjuk. Az üzenet fordítása pedig felfedi, hogy genetikai információként minden sejt, minden élet kódolva tartalmazza Isten ősi nevének betűit. A Föld mind a hatmilliárdnyi lakosának minden sejtje őrzi és ismétli az üzenetet újra és újra, hogy létezésünk alapköveit felépítse. Napjaink egyedülálló kihívásával szembesülve úgy tűnik, hogy a kulcs világunk békéjéhez – és egyben talán túlélésünkhöz – mindannyiunkban ott van, testünk minden sejtjében megtalálható, tökéletes másolatban. Emberi fajunk sikerének zálogaként hatalmas családunk minden tagja ugyanazt az üzenetet hordozza, melyet létezésünk első napján kódoltak sejtjeinkbe. Mi lenne, ha felfedeznénk tagadhatatlan bizonyítékát annak, hogy fajunk egy szándékos teremtés révén keletkezett? Mennyiben lenne életünk és világunk más, ha tudnánk, hogy minden nő, férfi és gyerek minden egyes sejtjében az életet alkotó kémiai kódként Isten ősi neve van elrejtve? Abban a pillanatban, amikor az üzenet megértésében osztoznánk, az általunk ismert világ se maradhatna többé ugyanaz. Az isteni kód egy tizenkét éves kutatómunka és személyes nyomozás eredménye, melynek során az emberi egység megkérdőjelezhetetlenül mély és igaz alapelvét kerestem. Kutatásaim 1986 óta a Föld legősibb, legelszigeteltebb és legtávolabbi helyein megbúvó falvakba, templomokba és kolostorokba vezettek. Az ősi tanítások, titkos nyelvek, rejtett feljegyzések és misztikus táncok, legnagyobb becsben tartott hagyományaink mindegyike egy meglepően azonos téma köré épül, még a legkülönbözőbb kultúrákban, vallásokban és földrajzi helyeken is. Bármennyire különbözőnek is tűnnek, felszín alatt megbúvó üzenetük arra emlékeztet minket, hogy az emberiség nagy családjaként rendelkezünk egy közös vonással, és ez nagyobb erővel bír, mint bármi, ami valaha is megosztott bennünket.
