E rövidke idő alatt lénye betöltötte tán az eget is! Vibráló személyiségével bűvkörébe vonta környezetét - híre mindenhova eljutott, a császárig, Kossuthig, a honi költészet legnagyobbjaiig, sőt még a külhoni irodalmi körökben is róla szólt a pletyka és a dal. S a nép is ajkára vette: számos nóta született a költeményeiből! Aztán a testi örömöket sem megvető szívtipró is volt, aki egyik pillanatról a másikba esett szerelembe, meg rajongó hitves is volt, aki "ezerszer" is imádta Júliáját! Hol gátlásos volt, hol pökhendi, hol visszafogott, hol feltűnősködő, hol repült a boldogságtól, hol mély elkeseredettség ülte meg lelkét. Egyszerre volt hű és hűtlen barát, aki képes volt mindenét odaadni valakinek, majd egy pillanat múlva múlhatatlan harag gerjedt a szívében. Végletes zseni, hol istenített, hol letaszított óriás. Érzelmei örökösen pattanásig feszültek: rajongva szeretett és hevesen, hangosan gyűlölt. Ám örök szerelme igazából talán csak egy volt: imádta választott nemzetét, a magyarságot! Ahhoz mindig foggal-körömmel ragaszkodott.
Lebilincselő történet Petőfi Sándorról, aki harcot vívott önnön magyarságáért és a teljes magyarságért . Ma másképp lennénk magyarok, ha nem lett volna nekünk ez a "Vicskó", ez a szenvedélyes tót fiúcska, aki tán szeszélyből, tán szíve vagy örökké ostorozott Istene parancsára magyarrá lett, s verseivel nemesebbé tett bennünket is. A fellelhető források alapján hűen megírt életrajzi regény lapjain a költőóriás emberi arca bontakozik ki, a maga esendőségeivel, emberi gyengeségeivel tarkított nagyszerűségeivel. A háttérben izzik a reformkor, majd lángra kap, s Petőfi személyes történetén keresztül pillanthatunk be egy nemzet önmagára találásának éveibe.
Berényi Anna a valóság színeivel festi ki a jól ismert dagerrotípiát Petőfiről, de nemcsak kifesti, hanem mint a hétországra szóló mesekönyvben: megeleveníti hősét. Felöltözteti feltűnést keltő aranygombos lila frakkjába, megfésüli rakoncátlan fekete fürtjeit, lovat ad alá, és ő már indul is, hogy megváltsa a világot...
