gyakran álmodta azt is, hogy Edithtel sétálnak egy gyönyörű domboldalon,
a lány lenge ruhában, a nap ragyogóan süt, majd a hegyek felől óriási fekete
felhő érkezik, zuhog, csapkod, villámlik, és ő szorosan öleli szerelmét, védi őtaz elemek őrjöngésétől. Egy villámcsapástól körös-körül kigyullad az erdő,és nincs hová menekülniük. Ilyenkor izzadtan, csapzottan ébredt, nem is tudott
visszaaludni, alig várta, hogy reggel legyen."
Tarján Andrásnak egy évvel ezelőtt jelent meg emlékezés-albuma, Apám menne. Anyám nem. Maradtunk címmel. Ebben a szerző 80 évesen gondolt vissza a fővárosban, elsősorban az Új-Lipótvárosban eltöltött éveire és kedves helyszíneire. Az album a számos színes és fekete fehér fotó mellett érdekességeket és személyes emlékeket közölt. Új könyve régebbre megy vissza az időben, elmeséli felmenőinek történetét: hogyan lett a sokféle és sokfelől jött emberből fővároslakó család, és mi mindent éltek meg a sok-sok évtized során, békében és háborúk alatt.
Természetesen sok fotó kíséri ebben a kötetben is az emlékeket.
