Zsolnay Edwin a víg kedélyű reakciós

Egy elfeledett, évtizedekig a padláson porosodott írást tart kezében az olvasó, palackpostát ha úgy tetszik, melyet emberöltővel ezelőtt vetettek a hullámok közé, nem is bízva abban, hogy egyszer kihalássza valaki. A szerző későn érkezett fiának címezte olvasmányos emlékezéseit, pontos számadásait, jó tanácsait. Megalkuvás nélkül, mindig bizakodva, mindig derűvel, csak azért is. A díszlet patinás, de a szereplők, a helyzetek, a problémák ismerősek, az alapértékek nem változnak attól, hogy eldübörög mellettük a történelem.