Úgy dönt, hogy emlékiratokban örökíti meg élettörténetét és mindazt a jót, amit a haláltól kapott, mielo?tt átadta volna magát neki. Az utolsó lapokat felesége Paul 2015. március 9-i halálát követően írta meg. Így született meg ez a könyv.
„A halál gondolata aggasztó, de hiába: mégsem élhetünk nélküle.”
A szerzo? betekintést enged kétségekkel teli gyötro?désébe, keresésébe, így megérezhetjük, milyen lenne „mindent” elveszíteni. Könyve mégis szívmelengeto? életigenlést és hálát ébreszt bennünk szeretteinkért és az örömökért, melyekkel az élet a születés és a halál között elhalmoz minket, és amelyeket korábban talán észre se vettünk. A lélek mélységét feltáró ideák és a megtörtént kórházi esetek lélegzetelállítóan izgalmas váltakozása teszi ezt a könyvet letehetetlenné. Ami e kettőt összeköti, az a szerző mélységes humanizmusa, amely megnyilvánul mind a volt betegei iránt, mind pedig abban a képességében, amellyel az élet lényegét ebben a könyvben oly szívhez szólóan megragadta.